Csoportmunka - tanári irányítás - kreativitás

Az e-learning kurzus anyagai között szerepelt egy TED konferencián elhangzott előadás Sugata Mitra-tól (magyar felirattal is megtekinthető), melynek témája az önálló illetve az együttműködő tanulás. Az előadás, illetve a kooperatív csoportmunka kapcsán felmerülő dilemmák miatt egy gondolatcserét kezdeményeztem a kurzus fórumán, amit most itt is közzéteszek.


Nagyon sokféle csoportmunka van, ezek közül én csak néhány félét szoktam alkalmazni munkám során. Most ennek a tapasztalatait osztanám meg veletek.

Már egy korábbi hozzászólásomban írtam, hogy nekem a legalapvetőbb a Kagan-féle kooperatív csoportmunka. Ennek lényeges eleme, hogy heterogén négyfős csoportokat alakítunk ki, és a tagok közötti együttműködést nagyon konkrét utasításokkal, viszonylag szigorúan szabályozzuk. Ehhez képest számomra az ellenkező véglet az élménypedagógia, ahol a feladat, a játék ill. a megoldandó probléma az adott, viszonylag kevés szabály van, és nincs megszabva az együttműködés módja, hogy ki mennyire és hogyan veszi ki a részét a megoldásból. (Ezt is nagyon hasznosnak és sokszor élvezetesebbnek tarom.) Szoktam még érdeklődés szerint, illetve valamilyen szempont szerint differenciált csoportokat is szervezni.

Azért tartom kiemelendőnek a kagani módszert, mert abban nem csupán elvárás az együttműködési készségek alkalmazása, hanem kifejezett cél ezeknek a fejlesztése. Ahhoz adunk konkrét támogatást, kereteket diákjainknak, hogy miként kommunikáljanak, figyeljenek egymásra, hogyan kérdezzenek és válaszoljanak, hogy megértsék egymást. Arra is hangsúlyt fektetünk, hogy motiváljuk őket az együttműködésre, hogy számukra is több legyen a közös munka az egyéni teljesítmények összegzésénél.

Amikor én elkezdek egy csoportban matematikát tanítani, akkor gyakran a szabályok betartására és a gyümölcsöző együttműködésre nagyobb hangsúlyt fektetek, mint a matematikai tartalomra. Ez a későbbiekben sokszorosan megtérül. Az a tapasztalatom, hogy egy év következetes munkája után már különösebb "tanári ráhatás" nélkül is a kooperációt választják diákjaim. (Ezt a csoportomban helyettesítő kollégáim is megerősítették.) Az is igaz, hogy nálunk több kollégám is hasonlóan gondolkodik és tanít, így több órán is rendszeresen találkoznak ezzel a módszerrel a diákok.

Tanítványaink egybehangzó visszajelzései, hogy így sokkal jobban megismerték egymást, és ez nagyon jótékonyan hatott a teljes közösségre.

Ilyen előzmények után sokkal eredményesebb az olyan csoportmunka is, amiben nincsenek szigorú szabályok az együttműködésre vonatkozóan, csak egy közös cél, pl. egy projekt elkészítése.