Netgeneráció

Az e-learning eheti témája a netbennszülöttek/netbevándorlók problémakör, illetve a multimédiás tananyagok.

Tapasztalatom szerint nálunk, az iskolában minden diák rendelkezik a kellő technikai háttérrel és tudással az internet használatához. (Hetedikesek a legifjabbak.) Vannak diákjaink, akik szinte folyamatosan online vannak, mivel iphont használnak. Leginkább az információk megosztása a cél.

Mai példa: az iskola egy csapat Szegeden megnyerte a LEGO robotika versenyt. Az információt feltettem a facebookra, és mire átértem a másik szobába, már volt olyan osztálytárs, aki lájkolta a bejegyzést.

Más kérdés, hogy tanulásra használják-e ezt a tudást. Itt is főként az információ megosztásé a domináns szerep. Konzultálnak a házi feladatokról, csoportmunkánál fájlokat osztanak meg. Engem is szoktak kérdezni a facebookon, hogy kijavítottam-e már a dolgozatot.

A többség bejelentkezett az iskola moodle lapjára, de a rendszeres használat már kevésbé jellemző. Természetesen attól függ, hogy a tanár mennyire, és hogyan működteti.

Én most egy kísérletbe kezdtem. A következő feladatot adtam a nyolcadikos diákjaimnak:

1. Rövid oktató videó készítése az epocha valamely anyagához. Csoportos feladat, max. 4 fő. A választható témákról, és a szükséges tartalomról menet közben egyeztetni kell velem. Az elkészült videót youtube-on, vagy a moodle-on meg kell osztani a többiekkel.

2. Legalább 20 kérdésből álló teszt készítése a facebook-on, amit publikálsz, és 10 napon belül min. 20 felhasználó tölti ki. Egyéni feladat. A kérdések és válaszok publikáció előtti egyeztetése velem szükséges!

3. A moodle függvény fogalomtárba 5 fogalom kidolgozása, az általam megadott fogalomlistából.

Már egy diákom el is készítette a facebookos tesztet. Kíváncsian várom a további fejleményeket és visszajelzéseket. Igyekszem itt is beszámolni tapasztalataimról.

Varga Tamás Napok

Tegnap az ELTÉ-n részt vettem a matektanárok számára rendezett VTN néhány programján. Így saját bőrömön is tapasztalhattam ismét, hogy mennyivel nehezebb egy előadásra koncentrálni huzamosabb ideig, mint valamilyen gyakorlati tevékenységben részt venni.

 Főként a geogebra szekció programjaiból válogattam. A geogebra egy olyan ingyenes program, amivel kiválóan lehet szemléltetni függvényeket és geometriai objektumokat egyaránt. A világban elég sok helyen használják, és már Magyarországon is van egy kis rajongói köre.

Igyekeztem olyan szemmel nézni a dolgokat, hogy mi az amit az e-learning kurzushoz kapcsolódva hasznosítani tudok. Sikerült és néhány fogást megtanulnom, így a most következő néhány hétben biztosan fogok készíteni kisebb anyagokat, amit a nyolcadikosok számára a moodle segítségével elérhetővé is tudok majd tenni.

Csoportmunka - tanári irányítás - kreativitás

Az e-learning kurzus anyagai között szerepelt egy TED konferencián elhangzott előadás Sugata Mitra-tól (magyar felirattal is megtekinthető), melynek témája az önálló illetve az együttműködő tanulás. Az előadás, illetve a kooperatív csoportmunka kapcsán felmerülő dilemmák miatt egy gondolatcserét kezdeményeztem a kurzus fórumán, amit most itt is közzéteszek.


Nagyon sokféle csoportmunka van, ezek közül én csak néhány félét szoktam alkalmazni munkám során. Most ennek a tapasztalatait osztanám meg veletek.

Már egy korábbi hozzászólásomban írtam, hogy nekem a legalapvetőbb a Kagan-féle kooperatív csoportmunka. Ennek lényeges eleme, hogy heterogén négyfős csoportokat alakítunk ki, és a tagok közötti együttműködést nagyon konkrét utasításokkal, viszonylag szigorúan szabályozzuk. Ehhez képest számomra az ellenkező véglet az élménypedagógia, ahol a feladat, a játék ill. a megoldandó probléma az adott, viszonylag kevés szabály van, és nincs megszabva az együttműködés módja, hogy ki mennyire és hogyan veszi ki a részét a megoldásból. (Ezt is nagyon hasznosnak és sokszor élvezetesebbnek tarom.) Szoktam még érdeklődés szerint, illetve valamilyen szempont szerint differenciált csoportokat is szervezni.

Azért tartom kiemelendőnek a kagani módszert, mert abban nem csupán elvárás az együttműködési készségek alkalmazása, hanem kifejezett cél ezeknek a fejlesztése. Ahhoz adunk konkrét támogatást, kereteket diákjainknak, hogy miként kommunikáljanak, figyeljenek egymásra, hogyan kérdezzenek és válaszoljanak, hogy megértsék egymást. Arra is hangsúlyt fektetünk, hogy motiváljuk őket az együttműködésre, hogy számukra is több legyen a közös munka az egyéni teljesítmények összegzésénél.

Amikor én elkezdek egy csoportban matematikát tanítani, akkor gyakran a szabályok betartására és a gyümölcsöző együttműködésre nagyobb hangsúlyt fektetek, mint a matematikai tartalomra. Ez a későbbiekben sokszorosan megtérül. Az a tapasztalatom, hogy egy év következetes munkája után már különösebb "tanári ráhatás" nélkül is a kooperációt választják diákjaim. (Ezt a csoportomban helyettesítő kollégáim is megerősítették.) Az is igaz, hogy nálunk több kollégám is hasonlóan gondolkodik és tanít, így több órán is rendszeresen találkoznak ezzel a módszerrel a diákok.

Tanítványaink egybehangzó visszajelzései, hogy így sokkal jobban megismerték egymást, és ez nagyon jótékonyan hatott a teljes közösségre.

Ilyen előzmények után sokkal eredményesebb az olyan csoportmunka is, amiben nincsenek szigorú szabályok az együttműködésre vonatkozóan, csak egy közös cél, pl. egy projekt elkészítése.

Kagan-féle kooperatív csoportmunka

A matekóráimon leggyakrabban alkalmazott módszer a kagan-féle kooperatív tanulásszervezés  nevet viseli. Ezeknek a módszereknek az alapja Spencer Kagan: A kooperatív tanulás c. könyvében található elmélet és gyakorlat. Ez a módszer együttes olyan módon alakítja ki a csoportokban az együttműködést, hogy elkerülhető vele a csoportmunkánál klasszikusan fellépő aránytalan munkamegosztás problémája. A könyvben leírt módszerek közös jellemzője, hogy alkalmazásuk során érvényesül a négy kagani alapelv, melyek a következők:

Párhuzamos interakciók, vagyis a munka során párhuzamosan, több csoporton vagy pármunkán belül zajlik a beszélgetés, a munka.

Egyéni felelősség: A munkaszervezés biztosítja, hogy mindenkinek egyénileg is legyen egy részfeladata, szerepe, aminek teljesítése elengedhetetlen a csoport feladatának megoldásához.

Egyenlő arányú részvétel: A megszólalások számának, vagy idejének szabályozásával, a részfeladatok megfelelő szétosztásával, azt lehet elérni, hogy a csoportban nem alakul ki sem a „potyautas” sem az „igavonó” szerep.

Építő egymásrautaltság: Ez azt jelenti, hogy a csoport sikere az együttműködésen múlik, csak akkor tudják megoldani a feladatot, elkészíteni a közös munkát, ha segítik egymást.

Az ilyen elvek szerint szervezett csoportmunkának fontos eleme a csoportok kialakítása. Ideálisnak a négyfős csoport mondható, mivel adott esetben páros feladatot is tudunk adni. A csoportok összetétele lehetőség szerint legyen minden szempontból heterogén, hiszen ebből lehet egymástól és egymásról a legtöbbet tanulni. Négynél több diák együttműködése lényegesen nehezebb, bonyolultabb kialakítani a megfelelő ülésrendet, és elérni az egyenrangú kommunikációs helyzetet.

A csoportok megszervezésére, a csoportkohézió kialakítására, az együttműködés megtanulására, és az erre való motiválásra érdemes időt és energiát szentelni. Tudjuk, hogy gyakran még a felnőttek sem képesek gördülékeny együttműködésre, nem várhatjuk el, diákjainktól sem, pusztán azért, mert egy asztalhoz ültettük őket, és egy közös feladaton kell munkálkodniuk.

A csoportok kialakítására S. Kagan számos módszert ajánl, melyek két alapvetően különböző csoportba sorolhatók: véletlenszerű és tervezett módszerek. Az előbbi módszerek előnye, hogy gyorsan, a diákok alaposabb ismerete nélkül megoldhatók, ráadásul tanítványainkban az igazságosság érzetét keltik. Ám ilyenkor gyakran előfordul, hogy egy-egy csoport összetétele szerencsétlenül alakul: mondjuk, lesznek örök vesztesek, vagy összesorsolódnak olyanok, akik képtelenek együttműködni.

A tervezett csoportalakítási módszerek alkalmazása biztosítja a vegyes összetételt, a kommunikáció kialakulását, vagyis azt, hogy lehessen segítséget kérni és kapni a munka során. Nehézsége, hogy feltételezi a diákok ismeretét, és több előkészületet kíván. Viszont egy jól eltalált csoportbeosztással nagyon hatékony lehet a tanulás, sokáig együtt lehet tartani az így szerveződött csoportokat.

Vágjunk bele!

Ez az első blogbejegyzés életemben. Nem mondom, hogy enélkül boldogtalan voltam, vagy hiányzott valami az életemből. Sőt... Csak hát haladni kell a korral, és a kihívást is izgalmasnak találtam.

Az egész dolog úgy kezdődött, hogy jelentkeztem egy távoktatásos e-learning kurzusra. Ennek még csak három napja, és máris ilyen komoly következményei vannak.

Izgalommal várom a folytatást is, és igyekszem itt is dokumentálni a történéseket.