A matekóráimon leggyakrabban alkalmazott módszer a kagan-féle kooperatív tanulásszervezés nevet viseli. Ezeknek a módszereknek az alapja Spencer Kagan: A kooperatív tanulás c. könyvében található elmélet és gyakorlat. Ez a módszer együttes olyan módon alakítja ki a csoportokban az együttműködést, hogy elkerülhető vele a csoportmunkánál klasszikusan fellépő aránytalan munkamegosztás problémája. A könyvben leírt módszerek közös jellemzője, hogy alkalmazásuk során érvényesül a négy kagani alapelv, melyek a következők:
Párhuzamos interakciók, vagyis a munka során párhuzamosan, több csoporton vagy pármunkán belül zajlik a beszélgetés, a munka.
Egyéni felelősség: A munkaszervezés biztosítja, hogy mindenkinek egyénileg is legyen egy részfeladata, szerepe, aminek teljesítése elengedhetetlen a csoport feladatának megoldásához.
Egyenlő arányú részvétel: A megszólalások számának, vagy idejének szabályozásával, a részfeladatok megfelelő szétosztásával, azt lehet elérni, hogy a csoportban nem alakul ki sem a „potyautas” sem az „igavonó” szerep.
Építő egymásrautaltság: Ez azt jelenti, hogy a csoport sikere az együttműködésen múlik, csak akkor tudják megoldani a feladatot, elkészíteni a közös munkát, ha segítik egymást.
Az ilyen elvek szerint szervezett csoportmunkának fontos eleme a csoportok kialakítása. Ideálisnak a négyfős csoport mondható, mivel adott esetben páros feladatot is tudunk adni. A csoportok összetétele lehetőség szerint legyen minden szempontból heterogén, hiszen ebből lehet egymástól és egymásról a legtöbbet tanulni. Négynél több diák együttműködése lényegesen nehezebb, bonyolultabb kialakítani a megfelelő ülésrendet, és elérni az egyenrangú kommunikációs helyzetet.
A csoportok megszervezésére, a csoportkohézió kialakítására, az együttműködés megtanulására, és az erre való motiválásra érdemes időt és energiát szentelni. Tudjuk, hogy gyakran még a felnőttek sem képesek gördülékeny együttműködésre, nem várhatjuk el, diákjainktól sem, pusztán azért, mert egy asztalhoz ültettük őket, és egy közös feladaton kell munkálkodniuk.
A csoportok kialakítására S. Kagan számos módszert ajánl, melyek két alapvetően különböző csoportba sorolhatók: véletlenszerű és tervezett módszerek. Az előbbi módszerek előnye, hogy gyorsan, a diákok alaposabb ismerete nélkül megoldhatók, ráadásul tanítványainkban az igazságosság érzetét keltik. Ám ilyenkor gyakran előfordul, hogy egy-egy csoport összetétele szerencsétlenül alakul: mondjuk, lesznek örök vesztesek, vagy összesorsolódnak olyanok, akik képtelenek együttműködni.
A tervezett csoportalakítási módszerek alkalmazása biztosítja a vegyes összetételt, a kommunikáció kialakulását, vagyis azt, hogy lehessen segítséget kérni és kapni a munka során. Nehézsége, hogy feltételezi a diákok ismeretét, és több előkészületet kíván. Viszont egy jól eltalált csoportbeosztással nagyon hatékony lehet a tanulás, sokáig együtt lehet tartani az így szerveződött csoportokat.
